Az atlatszo.hu egyik társ-alapítójaként 6 éven keresztül vettem részt a szervezet felnevelésében — ez év tavaszáig. Alább foglalom össze mennyire büszke vagyok az elért eredményekre és miben más a szervezetről alkotott jövőképem, ami miatt tavasz óta nem veszek részt az atlatszo.hu stratégiájának alakításában.
2011-ben, mikor Bodoky Tamás megkeresett az atlatszo.hu ötletével, egy három lábon álló kezdeményezést indítottunk el: újságírás, amit Tamás maga képviselt, jog Tordai Csaba által és információtechnológia — általam. Az atlatszo.hu-t ez a hármas a kezdetektől fogva különlegessé tette és megkülönboztette tisztán újságírással foglalkozó szervezetektől és más, pl. jogi fókuszú civil szervezetektől egyaránt.
Büszkeséggel tölt el ami felépült az évek alatt
Mindezen fókuszokat kiegészítettük fontos operatív aspektusokkal, amiből az egyik legfontosabb a finanszírozási modellünk: “crowdfunding” avagy az a feltételezés, hogy amit létrehozunk, van annyira fontos és értékes a magyar társadalom számára, hogy a társadalom tagjai megfinanszírozzák azt. Induláskor 6 hónapot adtunk magunknak arra, hogy ilyen módon adományokat szerezzünk — és várakozásainkat a valóság felülmúlta. Egy masszívan szkeptikus magyar közéletbe sikerült úttörőként bevezetnünk a rendszeres mikro-adományokon alapuló finanszírozási modellt a magunkfajta nonprofit szervezetek területén, ahol a bevett szokás a kizárólagosan alapítványi támogatásokon keresztüli vagy valamilyen mecénás által biztosított finanszírozás volt. Média szervezeteknél a bevétel tipikusan hírdetésekből vagy valamilyem mecénástól ered, aminek következménye, hogy nem az olvasó, hanem a hírdető vagy a mecénás érdekeit kell szolgálja egy ilyen szervezet. Az olvasó nem az “ügyfél”, hanem az áru, amit a hirdető felé elad — különben éhenhal.
Ezen modellekkel szemben nálunk az olvasók szolgálata és a finanszírozás biztosítása egy és ugyanaz a cél, ami garantálja az atlatszo.hu olvasócentrikusságát és függetlenségét. Mindez különösen izgalmas eredmény a hagyományos médiáról az online-ra átállással kapcsolatos média finanszírozhatósági válságának tükrében. Ma már számos média használja ezt a módszert, Magyarországon a Direkt 36 utánunk pár évvel így indult, miközben 444.hu-től kezdve a The Guardian-ig ott látható minden cikk alján az adományozásra való felhívás, vagy a szomszédos Szlovákiában a Denník hasonlóan működik. Vagy pont a héten indult hasonló módón induló politis.hu.
A kisadomány alapú modell további hozománya az aktív civil szerepvállalás elősegítése a magyar társadalomban. A sajnos elterjedt “valakinek tennie kellene valamit” felfogás helyett egy proaktív “teszek érte valamit” attitűd előtérbe helyezése társadalom formáló erejű. Az aktív társadalmi részvételt természetesen nem csak adomány generálás szinten gondoljuk — sőt. Az atlatszo.hu számos civil társadalmi részvételt lehetővé vagy könnyebbé tevő online szolgáltatást indított útjára. Kezdve az információ-szabadság törvény könnyű használatát lehetővé tevő kimittud.org-gal, ahol eddig cca. 9800 adatigényléssel, avagy napi átlag 3 igényléssel fordultak magyar állampolgárok információért közpénzzel gazdálkodó szervezetek felé. A magyarleaks.hu-t a New York Times hasonló szolgáltatásával egy időben indítottuk el, amely anonim adatszivárogtatási csatornát nyit felénk, megvédve az információ forrássát. A fizettem.hu a mindennapos élet kenőpénzeivel kapcsolatban ad bejelentési és áttekintési lehetőséget. Az evoks.hu társadalmi vitákra és széleskörű online szavazásra ad lehetőséget, a nehézkes népszavazási és hasonló módszerekkel szemben. Felismerve a magyar civil életben a crowdfunding széles körű elterjedését, az adhat.hu lehetőséget ad szervezett, online követhető és könyvelésileg elszámolható módon efajta kezdeményezésknek adományokat gyüjteni — szemben egy magán bankszámlára való utalások befogadásával és ezeknek egy publikusan megosztott google spreadsheet-en valo közzétételével.
Természetesen az atlatszo.hu sem légüres térben működik, hanem erősen integrálódik a magyar és nemzetközi kontextusba. Az online szolgáltatások nagyrésze létező, általában open source megoldások testreszabásán alapul: kimittud.org — alaveteli, magyarleaks — a GlobaLeaks első éles deployment-je, fizettem.hu — az indiai I Paid a Bribe project magyarítása, evoks.hu — a DemocracyOS egy példánya, a toljuk.hu az ITPrism Crowdfunding platformja. Közben természetesen szervezetileg is integrálódtunk a vérkeringésbe. Az atlatszo.hu rendszeres szereplője nemzetközi újságírással kapcsolatos eseményeknek mint a Newgeist, World Media Summit, tagja nemzetközi szervezeteknek mint az OCCRP és a GIJN, ill. számos alkalommal adunk tájékoztatást policy maker-eknek Magyarország helyzetéről az EU-ban és nemzetközileg egyaránt.
Az atlatszo.hu munkája hazánkban és nemzetközileg is elismert, amit számos rangos díj is alátámaszt. Az Európa Parlament által alapított European Citizen Prize-tól kezdve, a német Theodor Heuss díjon keresztül a Global Voices & Google által odaítélt Breaking Borders Awardon, az osztrák SocialMarie díjon át a a Magyar Pulitzer emlékdíjon túl számos elismerést kapott a szervezet. Az altatszo.hu újságírói személyesen is számos díjjal lettek kitüntetve, mint pl. a Hégető Honorka díjjal több alkalommal is, a Soma-díj, Bossányi-díj vagy a Paul Lendvai díj.
Mindeközben egy teljesen kiegyensúlyozott munkahellyé vált az atlatszo.hu — a csapat nagyjából egyenlően nőkből és férfiakból áll (igazából kicsit több nőből), megfordult köreinkben roma és meleg csapattag is. A munkavégzés egy része teljesen flexibilis, akár részmunkaidőben történik, ami kifejezetten gyermeknevelés-barát és jó munka-élet egyensúlyra ad lehetőséget olyan csapattagoknak is, akik nem tudnak teljes munkaidőt vagy egy fix napi 8 órás elfoglaltságot bevállalni.
Kihagyott lehetőségek
Egy atlatszo.hu olvasó a pár bekezdéssel feljebb említett online szolgáltatásaink közül valószínű a kimittud.org-ot, esetleg a magyarleaks.hu-t ismeri, míg a többit nem. Ennek az elsődleges oka, hogy a többi eszköz a létrehozás után már nem került rendesen bevezetésre és nem fordítottunk kellő energiát a fenntartásukra sem — sem tartalmilag sem technikailag. A kezdeti 3 pillérű fókusz az alapítás óta valójában útközben leszűkült és elsősorban az újságírásra állt rá. Ez a fókusz-szűkülés az atlatszo.hu költségvetési megosztásában is mutatkozik — az erőforrásaink túlnyomó többsége újságírással kapcsolatos tevékyenységekre fordítódik, IT feladatokra 10% alatt fordítunk, amiben benne van az infrastruktúra fenntartása is.
Az atlatszo.hu az első 3–4 év dinamikus olvasottsági fejlődése után beállt egy nagyjából stabil olvasottsági szintre, jelenleg a társadalom cca. 11%-a olvas minket. Az IMedia felmérése szerint 2016-ban több nyomtatott és elektronikus sajtó több mint 3600 alkalommal, vagyis átlag napi 10-szer vette át az atlatszo.hu cikkeit, ezzel az átlagos magyar média fogyasztó évente nagyjából 80-szor találkozik a nevünkkel. Ez az ismertség nagyjából egy ligába tesz minket más kizárólag online megjelenésű, városi értelmiség számára publikáló orgánumokkal. Ez a stagnálás azt is mutatja, hogy az atlatszo.hu jelenlegi formátuma nem alkalmas arra, hogy olvasottsága tovább bővüljön és mégtöbb embert érjen el — különösen olyan tömegeket, akik nem ismerik azon problémákat, amiket feltárunk. Míg továbbra is meg tudjuk erősíteni olvasóinkat abban amit már tudnak, például hogy korrupciós problémák még léteznek és nem oldódtak meg, további emberek véleményét ritkán tudjuk megváltoztatni, mert nem érünk el hozzájuk.
Szélesebb körű társadalmi változásra van szükség
Ezért a figyelemre méltó eredményeken túl rengeteg tennivaló van még. 11% olvasottság szép eredmény, ám ott van a társadalom másik 89%-a akikhez nem jut el az üzenetünk. Mindeközben a legutóbbi parlamenti választáson a győztesre a választási jegyzékben szereplők mindössze 27,4%-a szavazott. Az alapvető missziónkat, hogy tájékoztassuk a társadalmat kellemetlen tényekről mint korrupció és hatalommal való visszaélés annak érdekében, hogy jól informált közéleti döntés szülessen pl. a választások alkalmával — akkor érjük el, ha sokkal szélesebb tömegeket tudunk megszólítani. Ennek hiányában egy ön-megerősítő echo-chamber média szerepét fogjuk betölteni. Olvasóink jelentős része “tudja” miről fog olvasni nálunk — egy újabb korrupciós ügyről, közpénz újbóli ellopásáról vagy valamilyen közfeladat betöltésének hiányáról. Újabb ilyen esetekről tájékozódva megerősödik benne amit eddig is tudott: társadalmunkban nagyon sok megoldandó probléma van és ezek még mindig fennállnak és nem lettek megoldva. Ám a már kialakított világ-képe nem fog megváltozni.
Hogy mélyebbre ható változást érjünk el a Magyar társadalomban, nem elég újabb és újabb bizonyítékokat mutatni a mély problémáinkról azoknak, akik már eddig is tudtak erről — hisz ezzel nem érünk el változást, csak fenntartjuk a status quo-t. Társadalmi változást úgy tudunk elérni, ha meg tudjuk változtatni emberek álláspontját és növelni tudjuk tenni-akarásukat és változásra való hajlandóságukat. Ehhez el kell érni és tájékoztatni kell azon társadalmi szereplőket is, akik eddig nem értesültek és nem is várható hogy értesülnek arról, hogy mi történik a nevükben de a fejük felett, mennyi pénzt költenek el a nevükben de nem az ő előnyükre és mik a tények a hazugságokkal teli kampányok mögött. A társadalom minden szereplőjének elő kell segíteni, hogy aktívabb tagja legyen a társadalomnak és a szűkebb közösségének. Segíteni kell, hogy félelem nélkül utána tudjon járni, ami érdekli és aktív befolyással legyen a körülötte és nevében levő történésekre.
Több ambícióra, több diszruptcióra van szükség
Véleményem szerint ennek eléréséhez újra kell gondolni az atlatszo.hu ön-definícióját, hogy túl tudjon lépni egy kizárólag online publikáló kiadvány korlátain. Elképzelhető, hogy John Oliverhez hasonlóan TV szpotokkal kell megjelenni a létező országos TV csatornákon. Vagy köztéri performanszokkal. Vagy falvakban terjesztett nyomtatott kiadványokkal. — avagy rendszerváltás utáni szamizdatokkal. Vagy óriásplakátokkal. Esetleg még vadabb ötletekkel. Meg kell erősíteni a létező online szolgáltatásainkat is, hogy átíveljenek a társadalomban létező ideológiai silókon. Ahogy az atlatszo.hu indulásakor is tettük, újabb és újabb innovatív és diszruptív megoldásokat kell felvetni, amelyeket próbálgatva kell kikísérletezni új irányokat a társadalomban. Hogy széles embertömegeket érjünk el és tájékoztassunk annak érdekében, hogy valós képet tudjanak formálni az őket körülvevő társadalomról.
Az atlatszo.hu csapatán belül az elmúlt egy évben sok beszélgetés zajlott azzal kapcsolatban, hogy merre menjünk tovább. Ennek a konklúziója az lett, hogy az atlatszo.hu a jelenlegi, az online publikációra és újságírásra fókuszáló tevékenységét folytatja tovább, fenntartva az eddig elért státuszát a magyar média piacon, és ne kísérletezzen diszruptív módszerekkel hogy megpróbálja szerepét tovább bővíteni.
Mivel a status quo fenntartáshoz én nem nagyon tudok mit hozzátenni az eddigieken túl, ebben számomra sem feladat sem kihívás nincs, ezért nincs számomra mit tenni a továbbiakban az atlatszo.hu stratégia alkotás területen — ezért ebben a szerepben tavasz óta már nem lépek fel.
Az atlatszo.hu, a semmiból indulva 6 év alatt nagyon fontos szereplőjévé vált a magyar társadalomnak. 0 Ft induló tőkével, mecénás vagy hasonló támogatás nélkül nőtt ki a magyar média piacon pár év alatt. Egy olyan turbulens időszakban váltunk egy meghatározó, stabil, független és fenntartható működéssel bíró szervezetté, amiközben hosszú múltra tekintő vagy meghatározó online és nyomtatott médiumok szűntek meg vagy vesztették el látszólagos függetlenségüket is. Még évekig, remélhetőleg évtizedekig nagyon fontos szolgáltatást fog nyújtani mindannyiunknak. Kivételes lehetőség volt számomra, hogy ebben a kezdetektől fogva részt vehettem és segíthettem tudásommal és ötleteimmel ezt a folyamatot. A jövőben is támogatni és segíteni fogom az atlatszo.hu munkáját — tegyetek ti is így!
